<< Vissza

Szilágyi Dorottya tanyás naplója

Vége van a nyárnak...

Napok óta Móra Ferenc Cinege cipője c. gyermekverse jár az eszemben. Nem csak azért mert sokszor elhangzik itthon, mert sokszor mondom el a gyerekeknek, szavalgatjuk a gyerekekkel együtt. És még csak nem is a borongós, esős időjárás erősíti bennem ezt az érzést. Hanem inkább az augusztus végi nyárt lezáró, a szeptembert, az iskolakezdést váró, szüretre, őszre, télre készülő tevékenységek.

Megszerveztük, lebonyolítottuk az első Borfesztivált Szabadka főterén. Az Interetno Fesztivál keretében megtartott rendezvényen nyolc borászat kínálata kíváló minőségi termékeit. Ott volt a magyarkanizsai Nagy-Sagmeister és a Sirmium Borászat, a horgosi Bálint Pincészet, a királyhalmi Tonković Borászat, a hajdújárási Maurer Borászat, a szabadkai DiBonis Borászat, a kelebiai Kasza Borászat és a topolyai Brindza Borászat. Sokan látogatták a borászatok standjait, kóstolgattak, barátkoztak, beszélgettek. Egyszerre megtelt a főtér, újra élt a város.

A fesztivált záró utolsó napon éjjel fél háromkor hagytuk el a teret. Amikor összetalálkoztunk az utcaseprő brigáddal, akik akkor kezdték a műszakot, tudtam, hogy rövid lesz az éjszaka, hamar a reggeli kávé mellett találom magam. És ekkor már éreztem, hogy most ismét csak az az összetett szervezői alkotómunkát követő nyugalom lesz urrá rajtam, ami minden nagy rendezvény utáni időszakot jellemez. Ilyenkor hirtelen csend lesz és visszazökkenünk a megszokott kerékvágásba.

De a mostani fesztivál utáni csönd egy kicsit mélyebb volt, mint az egyébként lenni szokott. Mert augusztus végén járva, a fesztivállal együtt a nyarat is magunk mögött hagytuk.