<< Vissza

Szilágyi Dorottya tanyás naplója

Üres fészkek

Május végén, a tanyára menet és jövet, napokon át figyeltem egy gólyapárt, ahogyan a fészkét építgette. Egy villanykarót szemeltek ki épülő otthonuknak (tehát nem eber által előkészített fészekhelyet), és kezdtek hozzá a fészekrakáshoz, csak úgy, természetesen. A gólya állhatatosan hordta a gallyat, oda, a magasba, én pedig izgulva szurkoltam neki. Mert eleinte úgy tűnt, nem fog sikerülni. Legalábbis így gondoltam én, az emberi eszemmel, így láttam az emberi szememmel. Aztán egy napon, nagy örömömre, azt láttam, hogy bizony elkészült a fészek! Ettől fogva két gólyaotthon volt látható egymástól néhány szárnycsapásra, bennük a gólyapárok, és olykor, ha szerencséje volt az embernek, akkor békára vadászás közben is megleshette a nagy madarakat.

Ma viszont, négyszer mentem el a fészkek mellett, és minden alkalommal üresen láttam őket. Elmentek a gólyák? Vége a nyárnak?