<< Vissza

Szilágyi Dorottya tanyás naplója

Decemberi zimankó

A hosszan tartó vénasszonyok nyara után beköszöntő tél, friss, kellemesen csípős hideget hozott magával. Az álomba szenderülő természet csendes nyugalmát csak mi, emberek zavarjuk meg időnként. A verőfényes december szinte vakító kéksége ugyanis magavál ragadó, arra inspirál, hogy jó nagyokat lélegezve felfrissítsük tüdőnket, felszabadultan kilélegezzünk minden nyomasztót, amit a lassan tovatűnő esztendő odabent lerakosgatott. Körülnézve, az alvó természetet vizsgálva, a teljes nyugalomhoz és tisztasághoz már csak a hó, a fehér hótakaró hiányzik...