<< Vissza

Szilágyi Dorottya tanyás naplója

Az empátiáról, a beleélés képességéről

Arról olvastam, hogy egy német orvosnő az empátia fejlesztése céljából egy különleges kísérleti ruha segítségével igyekszik megmutatni hallgatóinak, hogy milyen lehet idős embernek lenni. A furcsának ható öltözék 10 kg súlyú, minden ponton gyengíti viselője érzékelését, akadályozza a mozgásban, hallásban, látásban. Közben egy húsz évvel ezelőtti középiskolásokról szóló ifjúsági sorozat egyik jelenete is eszembe jutott: a fiatalok tanára, annak érdekében, hogy a diákok megértsék vak társuk helyzetét, arra kérte a tanulókat, hogy 24 órán keresztül tartsák csukva a szemüket és így végezzék el feladataikat.

Magam is határozottan azt gondolom, hogy még az erős empátiával rendelkező emberek is csak akkor tudják igazán megérteni a különböző élethelyzeteket, amikor maguk is rövidebb, hosszabb időre azonos vagy hasonló helyzetbe kerülnek. Saját életemből vett példák is eszembe jutnak. Eszembe jut az, hogy a második várandóságom időszakában orvosi utasítás alapján sokat kellett feküdnöm, pihennem, mozogni csak módjával volt szabad, lépcsőzni meg egyáltalán nem volt ajánlatos. Ekkor szembesültem azzal, hogy a mi világunk a lépcsők világa. Sok lépcső, vagy egy, kettő, de mindenfelé lépcsők veszik körül az embert. Ebben a néhány hónapban a lépcsők igen sokszor keserítették meg az életem, így szinte minden egyes lépcső megmászása közben, a mozgássérültek, az idősek, a nehezen mozgó emberek jutottak eszembe. No meg a várandós és babás kismamák.

De a későbbi kismama életnek is voltak árnyoldalai. És az árnyékos oldalon nem csak a lépcsők álltak, amelyeket ezúttal babakocsival, vagy overálban lévő babával, pelenkázótáskával, kézitáskával, stb. kellett megmászni. Mert erre azért van megoldás: a hordozókendő. Ekkor szembesül az anya azzal (ha történetesen addig nem zavarta), hogy a nyilvános helyeket a dohányzók, azaz a dohányfüst uralja. Azzal is szembesül az anya, hogy irgalmatlanul zajos ez a mi világunk. És azzal is, hogy az emberi előzékenység, a segítőkészség és a megértést tanúsító ember olyan ritka errefelé (de a fórumokat olvasva, máshol se jobb a helyzet), mint a fehér holló. No, aztán a babás kismama meg egyben hordár is. Babával elidnulni valahová azt jelenti, hogy az anya kénytelen hatalmas pelenkázó táskával járni, kelni, ugyanis sosem tudni, hogy éppen mire lesz szükség, hol kell majd a babát esetleg lefektetni ahhoz, hogy a legegyszerűbb pelenkacserét elvégezzük...

A tanyánk eredetileg nem babás tanyának készült. De lassan bababaráttá alakult, alakítottuk a saját gyerekeink és a barátaink gyerekeinek igényei alapján. Nálunk, a tanyasi vendégházunkban, lehet szoptatni. Pelenkát is lehet cserélni. És délutáni szundira is van hely. Meg aztán a nagyobbacskáknak sokat lehet szaladgálni, játszani a jó levegőn. Így a kirándulni, barátkozni szándékozó babás, kisgyerekes családokat is szeretettel várjuk, jöjjenek, gyertek bátran!