<< Vissza

Szilágyi Dorottya tanyás naplója

A mi szárcsánk

Már nem menekül fejvesztve és hatalmas szárnycsapkodással, amikor meglát. Olyankor úgy tesz, mintha éppen az ellenkező irányban lenne fontos, halaszthatatlan dolga, és méltóságteljesen elúszik, majd eltűnik a nádas sűrűjében.