<< Vissza

Hírek

Öreghegyi élmények

Öreghegy felé tartó kanyargás. A köves útra már a célbaérés izgalmával és a viszontlátás örömével fordulunk rá. A szőlőhegyen szinte végtelenbe nyúló kilátás fogad bennünket. Szőlő és levendula. Színek: szürkéssárga, zöld, barna és lila. Erős és halvány. Sok apró részlet, mégis harmónia. És nyugalom. Hernyák Laci. Békesség és nyugalom, meg derű. A nem tűrő, cselekvő és álmodozni nem szűnő. A borász. Múlttal, jelennel és jövővel. Már túl vagyunk az üdvözlésen, a borozó teraszán ülünk és az első bor is előkerül, a 2011-es Sauvignon Blanc. Rabul ejtő illatok, és szerelembe taszító aromák. Beszélgetés. Olyan jó. Őszinte, emberi. Egymásba fonódó mondatok, gondolatok, tervek. Az a fajta, amikor értjük egymást. Az a fajta, amelyik nehezen hagyható félbe, de bármikor és bárhol folytatható. Járjunk is egyet, nézzünk körül itt, a Birtokon. Saját tervezésű pálinkafőző, Manga étterem. Pince: minél mélyebbre érünk, annál izgalmasabb. Sok kérdés, sok válasz. Kifelé indulunk már, amikor előkerül egy 14 éves aszúbor is. Hét palack van még. A házigazda a hetediket nekünk szánja. Ritkán megélt pillanat, amikor az ember érzi, fontos, számít, tényleg barát. És újra a teraszon ülünk. Végre Hernyák Vali is le tud ülni közénk. Így egész, így az igazi. És a vacsora is asztalra kerül. Nyolc órán át sült sólet. Már bánom, hogy ebédeltem. Mert érzem, ebből sokat kellene enni, most az egyszer falánkul, de a sajtok is ott emésztődnek már, és a gyomortartalom befogadása véges. Egy kevés a tányérra kerül. Fenséges. Hát tényleg felesleges volt ebédelni. A desszertekben már csak gyönyörködni tudok. Talán legközelebb. És a Báthori után, a Pinot Noirt is már csak otthon fogom kortyolgatni. Indulni kellene lassan. Egy a vígasz: reggelizni is Hernyák Lacival és Valival fogunk. A Hernyák Birtokon, ahol kiváló borok, izgalmas ízek, csodás környezet és kedves barátok várják a vendéget. A Hernyák Birtokon, ahová mindig visszavágyódik az ember.