<< Vissza

Hírek

És újra ősz van...

Mi tagadás: szeretem az őszt. Még, akkor is, amikor esik az eső. Talán azért, mert kora ősszel születtem. Vagy inkább a színek hangulata, az ízek sokasága, a környezet harmóniája ragad magával. Vagy méginkább az újrakezdés ténye boldogít. Mert ősszel egyszer csak kezdődik minden előről: letisztultan, teli reménnyel, kilátással, ráhangolódással, eséllyel.

Az idei nyarat, a nyár utolsó heteit is, a nyüzgés jellemezte. Programok, fesztiválok, szervezés, szervezkedés, futó találkozások, érintőleges tervezgetések... Mindenből egy csipetnyi. Állandóság és mélység nélkül.

Persze jó a nyár: a napsütés, a meleg, a hosszú, szinte éjszakába nyúló nappalok, az események sokasága, a kirándulások, esetleg nyaralás. Ősszel mégis minden sokkal egyértelműbb lesz. Rendezett, konkrét, kitapintható. Kissé talán le is lassul az élet. De ez nem olyan eltunyult, unott lassúság. Inkább figyelős. Odaérős. Valahogyan jut idő olyasmire is, ami nyáron csak egy kósza gondolat volt. Az ötletek beérnek, megvalósulnak.

A nyáron néhányan borbarátnők lettünk. Aztán a különböző jellegű találkozások során mindig ötletelgettünk, tervezgettünk egy kicsit. Így most sok apró, megérésre váró gondolattal indulunk az őszbe. Bizakodva. Egymást erősítve.

"Az ősz egy második tavasz, amikor minden levél virággá változik."
Albert Camus